Oláh Dénes szentbeszéde – Csíksomlyói búcsú, 2014. június 7. | Magyar Kurír - katolikus hírportál

Quotes:

Oláh Dénes szentbeszéde – Csíksomlyói búcsú, 2014. június 7. | Magyar Kurír - katolikus hírportál

• Szent Ágoston egy alkalommal arra figyelmeztette híveit, hogy amiként nagyon óvatosak szentáldozáskor, nehogy egy morzsa is lehulljon a földre, hiszen az maga Krisztus, ugyanúgy óvatosnak kell lenniük az Isten igéjének a hallgatásakor is, nehogy egyetlen szép gondolatot is kihullassanak szívükből, mert az szintén maga Jézus Krisztus, aki az idők teljességében Mária méhében testet öltött.
• Első olvasmányunkban éppen a pünkösdkor megalakult közösségről, a jeruzsálemi ősegyházról hallottunk csodaszép dolgokat.
• Ők valóban nemcsak hallgatták Isten igéjét, Isten szavát, hanem életté is váltották a hallottakat. Megélték a tanítást. Lefordították azt a mindennapi élet nyelvére. Valójában ez tette őket boldog, örvendező emberek társaságává. Ezért voltak gyarapodó, növekedő, befogadó, meghívó, megtartó, gyógyító közösség. Mert ilyen közösség volt ez a jeruzsálemi keresztény közösség.Ezt az egykori állapotot mint elérendő célt kellene megcéloznunk nekünk is, mai keresztényeknek, mai keresztény közösségeinknek.
• Ferenc pápa Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában azt mondja: ebben a korszakban, még ott is, ahol kisded nyájat alkotunk, az Úr tanítványai arra kaptak meghívást, hogy olyan közösségként éljenek, mely a föld sója és a világ világossága. És arra kér: Ne hagyjuk, hogy elrabolják tőlünk a közösséget (92.).Drága Testvérek, a pápa nagyon jól tudja, miről beszél.Világszerte veszélyben vannak az építő, a termékeny, az életképes, élethordozó, az úton megtartó közösségek. Alig vannak már gyarapodó, növekedő, befogadó, meghívó, megtartó, gyógyító, értékrendet továbbadó közösségek.
• A megváltásunkra közénk érkező Jézus Krisztus Mária méhét vette igénybe ahhoz, hogy emberként a földre szülessen.
• Ma Isten az elkötelezett keresztény családokat, falvaink és városaink plébániáit, egyházközségeit kínálja föl a világnak az újjászületés, a megújulás eszközeként.Ezekben a hitből élő keresztény családokban, ezekben az élő, eleven egyházközségekben mint anyaméhben kell újjászületnünk, az új feladatokra, az új kihívásokra. Családjaink, egyházközségeink kell hogy a föld sója és a világ világossága legyenek, amiként Ferenc pápa fogalmaz.Ám minden felelősen gondolkodó elmének tudnia kell, hogy semmiféle közösség nem adódik magától, és nem is lehet szert tenni rá leszállított áron (Scott Peck).A közösségek létrejöttéért, életben maradásáért, jól működéséért nagyon nagy árat kell fizetni, egy következetes és kemény utat kell bejárni.
• Közösséggé válásunk, vagy álomba szenderült közösségeink újjászületése felé az első lépés: az ébredés.
• Súlyos a kérdés, mert azt mondja a teológus (Paul Zuhlener): az Egyház lehet a bűnösök közössége, de sohasem a hitetlenek társasága.Az meglehet, hogy gyatrán, bukdácsolva töltöm be hivatásomat, de tudom, hogy van, létezik, csak hát gyönge ember vagyok.Azután, föl kell hogy ébredjen bennünk a mi-tudat. Akkor beszélünk mi-tudatról, ha tartalmat kapnak az ilyen fogalmak, mint anyaszentegyház, plébánia, római katolikus, Székelyföld, együvé tartozás, megmaradni akarás, jövő, hit, remény, szeretet, felebarát, testvér. Mindezekkel azonosulok.Rá kell döbbennünk arra, hogy milyen szellemi, lelki és természeti kincsek birtokában vagyunk. Ezek a mi kincseink. Ezekről nem mondhatunk le, mert ezeknek vér volt az ára. Tömegsírok szegélyezik a mezsgyéket, a gyepűket. Ez az unokák jussa, a felnövekvő nemzedékek öröksége nagyapáiktól.
• Mi lehetne a második lépés?Egy alkalommal a nikolsburgi Smelke rabbi az engesztelés napjának előestéjén a frigyláda előtt állva ezeket mondta: Tudjátok meg, drága szívbéli testvéreim, a megtérés lényege az élet fölkínálása.
• A megtérés lényege az élet felkínálása! Úgy gondolom, hogy ez lenne a második lépés közösségeink újjászületése felé. Felkínálni az életünket, szolgálatunkat, javainkat annak a közösségnek, melynek létünket köszönhetjük, s mely közösség számít a mi áldozatunkra.
• A csíksomlyói kegyszobor úgy ábrázolja égi édesanyánkat, mint aki bal karján tartja áldást osztó szent fiát, jobbjában pedig jogar van. Ott Jézus mellett, Mária karján mindannyian elférünk. Elfér az egész világ gondja. Akkor hogyne férne el a mi népünk, a mi közösségeink minden gondja-baja. Tegyük oda. Tegyük oda egyszemélyes gondjainkat, de tegyük oda népünk gondjait is. Kérjük meg égi édesanyánkat: imádkozzon, esedezzen értünk, hogy legyünk öntudatra ébredt nép, az életét, képességeit közössége javára felkínáló nép, jó, alázatos vezetőkkel megáldott nép, valamint Istennel beszélő viszonyban lévő, imádkozó nép. S a többit bízzuk a jó Istenre. Ámen. 

This message was sent to you by peteratya via Diigo